Mert benne élnek

1 E végtelen köd és sejtelmei oly biztatón és jól szemlélteti… Ezért, hogy kedvelem, mert benne élnek időnk s a tér szellemei!   2 Kihaltak a hegyben a tehenek, s békéjük megszentelt varázsa, mint aranyló flamingó libeg-lebeg s valaki sír a fügefába…   3 Hogy ekkora magányt hogyan lehet?… Csak nőnek tetőmre a hegyek s a fáim, kiknek, akár az atyjuk, rám villantják süket zöld malasztjuk.   4 Nem volt már más, kiálltam s a hegyről hangosan szólva e magányban és a térben már vele és veled voltam.