A vándor elhagyja Helvétiát

Kolompolj tisztes, lomha unalom.
Nagy tőgyek úsznak hersegő fűben.
Nem vér, zöld trágyák langy lepényei
hizlalják földed, kék Helvétia.
Béke és pénz, tőgyes felhők hona
hová visz, mely hágók fölé utad?
Kanyargó milliók betonba, de
légylepte milliók csontvázai és
sorra vesztett csaták szent síkjain
mocsár… Huszárvár… Magyar martalék
s nyakalt fejek szájából ostya-szó:
– hazám – … S tört szablyák érted is világ!
Fagy és szél véste zord szoborcsoport,
Alpok, egy beteg kontinens szivén
ragyogsz…Hókeblű márvány, ég veled!
Kolompolj hizlalt, tőgyes unalom.

1980

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]