Szent-Gallen alatt
| Mint egykor azok, akiktől származik, |
| végigszáguld… Szent Gallennél kinéz: |
| Áll-e az a torony?… Zöldell a réz!… |
| S az a lovas, az int, mert ott lakik… |
|
| Ő int, mert itt maradtak csontjai |
| s hogy itt vagyok, hűségesen kisér. |
| Egyenes ágon hullámzik a vér. |
| Ép ezer év!… Ki tudna ellentmondani?… |
|
| Ily távlat fénylik!… Nem a Jungfrau |
| s a pusztáról ki jött, tünődve int, |
| forgatva sorsa kódex-lapjait, |
|
| mely egy azzal s azokkal mind, akik |
| már látták s bár toll nélkül, de rendre |
| emlékeznek nagyobb s magyar hegyekre. |
|
|
|