Kocsma-cégér

Megdermedt idő… Tovább se lépett!
Kör-őrtoronyban íj ívén a pók…
Jeges hegyek… Zord vertikális képlet
s zergét szőtt szőnyegen hajt a kopó.
Medvén alszik az őr, kezében jegy.
Sólymokkal játszik tornyában a pap…
Ki jön s miért, nem figyel… Egyre megy
s arany zsinóron bíboroskalap
fityeg a sekrestye gót ívibe
s az ujjaim között csobog a kút
gleccser-tejből leszűrt hűvös vize,
hogy véle oltsam gyomrom, homlokom,
mert nyársba húz a perc, rámsujt a kő:
kocsmán Mohács évszámát olvasom.

l980

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]