Egy rom-kertben

Sarokkő volt és szétesett… Oszlopfej-rózsa?… Elrepült… Hová vesztek a serlegek? Hogyan koccintsak veletek, e parlagi, vad reneszánsz tüzén fölizzott pávák? Férjet, tatárt ölő paráznák s mégis dámák! És véletek, kódexi had, akikről egyet-mást tudok. Sarkantyútok még pengetik e fal körül a dombsorok… S e kút?… Mi volt a harc után, ha véres volt s lyukas a vért?… Mit nem adnék, ha tükriből ragyogna az a kép és az a jel, mely hirdeti: sarokkő, rózsák, oszlopok, hogy összeállnak mind egésszé a romok, reményt boltozva föl egy elveszett kor küszöbén… Deresbe vert halottak, fölvirrad-e még az a fény?