Magyar 17. század

1 Itt állt az erkély… Rajta állt a Múzsa s míg nézte a tájat, nem Vénuszt, kérte a halált s körülfogták másnap a várat…   2 Ha fölnézett, már ő sem látta Őt. Szíve fölött csak falba lőtt golyót. Petrarca… Dante?… Kis jobbágy-sereg s had-mérnökének versbe szólt. – Úgy rakd a templomot, hogy védje… Szentélye legyen várunk vértje – s ahogy kinézett, máris látta, torony helyett hogy épül bástya.   3 Fegyverkovácsokkal hosszú vita. Farkasveremben rövid muzsika… Egy könyv… Egy iskolának terve és sok arany… A Porta és Velence…   4 – Török?… – Tatárok! – Már repült. Fürjek fölött patkó és csalogány. Forgóján harmat s vér nyoma s mintha hollót vinne a buzogány.   5 Már életével kifaragta azt, de dalmát mestert hozatott. – Oroszlán fején legyen a lábam! – Vésette így a szarkofáglapot.