A Giralda alatt
| Egy sekrestyében több van itt, |
| mint amit meghagytál nekünk |
| füstölgő magyar történelem, |
| szennyezve hazát és egünk. |
|
| Kövek?… Csak föld alól… S lókoponya; |
| cirógatlak, de itt ragyogva |
| töretlen úszik Krisztus, kagyló; |
| arany horgonyt vetett a flotta |
|
| és fényben tobzódik Sevilla. |
| Kert-tükrű, kékszemű folyón |
| a hold nekem kétágú villa |
|
| s nem vízre, de szívembe verve!… |
| És azték-magyar vér csorog |
| a fényes, hűs márvány-erekbe, |
| mit ránk mértek a századok. |
|
| Állok a pajzsos Szűz alatt. |
| A mór torony fölött forog… |
| Most vált a szél!… Nyakat fölszegve |
| lesem s körben magyar Kolumbuszok… |
|
|
|