Spanyol füzetemből
| Aranyból verve dől a tér. |
| Vissza kalásza veri a fényt. |
| Magányos pálma áll a közepén; |
| bíbor és fekete történelem |
| sötétzöld szárnyain lebeg… |
| Két jámbor szent, egy izgága bölcs |
| trágyában és a fényben állva |
| Kaktusz-karámban narancsliget. |
| Tüskék mögött az ember, állat. |
| – Tanya ez itt?… Vagy maga a világ? – |
| Nem is látom már Andalúziát… |
| Követ a kép: – Kaktusz-karámba!? – |
| S szöknél… És átjutsz Afrikába… |
| A toreró kocsmájában egy este |
| szikrázó bort kaptam… Akár a vér!… |
| s az asztalon fehér kenyér. |
| Templomban se ily tiszta áhitat |
| s poharam, mint kelyhet, e fényen át |
|
|