És györök felől

Ott ültem, faggatva a jósdát, s most itt ülök Pannóniába. Ciprus helyett a jegenyék és tenger helyett a tó világa. Delphi kisért s az őszi nap és szíven üt ez a magány. Nem is magam, a népemé fénylik… Suhog a kaszaélű szárny s hiába nyugtat mákonyod s a jósda is: – E tájon mindig így lehet… – A borbogár gyászával tölti poharam s nagy este jön, látom, házam felett. Este és holdtalan, csillagtalan. Nem látom azt sem, mit írok. És Györök felől kabóca-dallal a tollamig fénylenek a sírok.