Idézd reménnyel
Táblát, ablakot rá isten se rakhat, |
de az a sárga-rózsaszín ház kísért. |
Az időben vissza |
a szépülő értelem megy |
egyre-egyre érte… |
A tér megformált benne |
a végtelen ez a sárga-rózsaszín ház. |
Kék bárányfelhők ballonjai |
Kék bárányfelhők ballonjai |
emelik sarkait. |
Szélkakasa arany tollaival |
elhomályosítja a csillagokat, |
melyek kegyetlen földre vernek. |
Vad szédület, vigyél |
s idézd reménnyel |
és azt a megformált teret. |
Nem kőből rakott |
emberré szülő házamat. |
|
|