Öt érzéken túl

A pince-kápolnám falában itt suttog Dionüszosz ajka. Este, mikor a lomb vállamra üt, egy érzés ül mellém a padra. A kőlapon tárul a barlang s kilép, akiért itt vagyok. Nem földi, de égi sem e hang, inkább úgy, mint a csillag ragyog… Ő szólít, mert ott járt velem a sáfrány-színű hellén hegyeken és borom, mint élő tükör öt érzéken túl, mint a hatodik hozza s átadva pincém kulcsait körénk feszül a kőasztali kör.