Visszatéréskor

Áttetsző ezüst a magány… Álmos csipkéivel takar s fölöttem madarak… Egy könnyű árny a pincétől a házra fölnéz… Aztán helyét keresve indul s e kettős némaságban nézek utána, magamba, mert hazája erre és nem abban, melyben én járok, hordva a ciprusok sorát… – Együtt néztük meg Granadát? –