Lassan testébe nőve

Úgy szűkül a világ, hogy egyre hatalmasabb!

Már-már kiléphetem a végtelent s a Teljest,

ami itt lebeg,

zöld menny alatt.

Oltára asztalom.

Körben kék falak:

diófák és az ég.

Kezemben titkuk;

megcsapolt föld és csillagok.

S már Krisztus igéin, Kolumbusz reményein

és Einstein álmain is túl, e ponttá se sűrült

geometriában az Egésszel, lassan testébe nőve,

már-már egy vagytok!