A roppant maradás
A nemlétező elmúlás versei közül
| És vándorol a foghatatlan |
| titkával, hogy megérik majd a mag. |
| Tartjuk bár gonosznak, nem létezik, |
| csak mind szebbek lesznek a szavak |
|
| mikor szólítanak s magunk |
|
| oly áramot s érzékeny tudást, |
| mely mindent fogad és szólít. |
| A Teljes maga s rendjében mélyen |
| értelmesen tovább oldódik. |
|
|
| Az állandó tovább kezdete |
|
|
|