Két vers, ugyanarról
| Mindig ők, mert itt vannak, tudom… |
| Párákban is mélyen alszik a fény. |
| Nem írhatón jönnek rejtett uton |
| s elénk nőnek… Egy virág áll elém, |
| szép álarca alatt is azzal |
| Magunk, ha alig is, de sejtve, |
| s már nem is tárgyai, teljes valónk |
| rakódik, épül egy tisztább tájba. |
|
|