Nekem sohase tárgyak

Mert lelkük van, nekem sohase tárgyak. Vadul kitettek az elmúlásnak. Így sorsunkkal egy és kézhez álló, ahogy titkukba von a háló… És sehol sem hagynak magunkra, mert a lényegest hordják karjukba s a szintig hajolnak, akár a lepke-ég s egy nagyobb óceánt húznak elénk.