Szirén-vers

1 Hévíz tavából, mélyről, vízen át nézem az éger fekete vonalát s a pára közt suhanó fecskeraj tükröm síkjára ahogyan lecsap, megkarcolják s alattuk én lesem, akár egy föltámadt szirén.   2 A csöndet kitölti s belenőve határtalan lett most a tó. Egy új elem a levegőbe… Már-már be is sorolható; az ötödik… S mától vele a versnek is más lenne lényege?