Egy gondolat sejtrendszere

És mint az üzenet – egy magasabb és messzi képlet lényege, ahogy érinti –, kirepül az anyagból a szerkezet ege. Együtt ragyog a sok külön, de oly rövid… S a szajkó hangja, akárcsak hangszer, látható a ránk mért aranyló magasba, ahonnan most pereg az alkonyi nyugalmas csillagok pora s a tér, a tönk, a tó, a tölgy valami másnak lesz az otthona. Uj formák belső, mély szava, egy gondolat sejtrendszere átkapcsol és a létezés kristálya, mintha fénylene s e rőt alkonyi némaság a tárgyakból kibontja a jelet s mit rejtenek, felénk dereng vak kezünkből s betüm felett.