Már ismerem az órát
| A lepkék szárnya ilyen, de lehet |
| ki mindig pontosan… Már ismerem |
| az órát s ahogy suhintja vállamat, |
| leteszem ceruzám… Írni hogyan?… |
| kísértenek a legmélyebb szavak, |
| melyekre nincs se kép, se tárgy… |
| Csak érzed a metszést, amely mögött |
| egy lepkeszárnyon a Legteljesebb pihen. |
|
|