Már ismerem az órát
A lepkék szárnya ilyen, de lehet |
ki mindig pontosan… Már ismerem |
az órát s ahogy suhintja vállamat, |
leteszem ceruzám… Írni hogyan?… |
kísértenek a legmélyebb szavak, |
melyekre nincs se kép, se tárgy… |
Csak érzed a metszést, amely mögött |
egy lepkeszárnyon a Legteljesebb pihen. |
|
|