Vakok nem ők

Hová mennek, hová az álmaink? És élnek-e tovább, hogy újra meglássanak, gazdáikat, átlépve kinyított kapunkba, mert teljes így, s talán lehet, hogy így egész és ők ekképpen szemük is mindig rajtunk tartják. – Sok ismeretlen él a térben… És sejtem… És szavunk is értik mind e láthatatlanok. Ülnek körünkben, asztalunknál s vakok nem ők, csak mi vagyunk.