És ott lakunk tovább

Az árnyékok népe külön világ?… Elmennek ők is?… Mint álmaink… Vagy maradnak mégis, valahol tovább, mint elapadt medren a ladik?… Állnak egy óceán s egy part között, oly senki-földjén, amelyre tisztán átvittek és ott lakunk tovább velük és szemük szomorún néz ránk, mint tökély az egyre csonkulókra, mert emlékeznek és rettenet a volt rózsái, ahogy látják a napot s a kegyetlen dárdás eget.