Ahogy közelget
Lakótorony helyett egy cella, |
de magasan, fönt a hegyen, |
magasan és oly magányosan, |
hogy nem is én, a tollam fogja a kezem… |
|
S ahogy közelget, veszem a ceruzám… |
Nem is látom, mit is írok. |
Megtelnek furcsa kézjegyekkel |
a holdkoronggal préselt papírok. |
|
|
|