A szépen túli messze

Zöld és csontszín lapok… Én kedvelem az élő és a holt virágokat. Ők mindig voltak és vannak velem. Beszélgetünk a Teljesről sokat… És követnek, mert mind igen serény a kérdésben s nem várva feleletre, csak jönnek és fénylenek felém, mert bennük a szépen túli messze, ahonnan valami olyan s talán ez adja, hogy csak sejtve, de érzem is e szirmokat kezembe s e lencsésváltó szép növénytan mögénk néz, de úgy, hogy megadja tán kimondani a porzó idő szavát.