Tudása titkon ehhez nőve
| Ami volt, már rég tudom, marad, |
| csak láthatatlan mappa rendezi. |
| Csendet sugárzó nagy lapok alatt |
| élnek leglényegünknek sejtjei. |
|
| Magunk, ha alig is, de sejtve, |
| így épülünk közöttük állva. |
| Nem is tárgyai, de teljes valónk |
| oldódik át egy mélyebb tájba, |
|
| mert jelek között jár, aki él. |
| nyílik, mint virág és megérzi |
| jelenben még, de már jövőbe, |
|
| ahogy a legnagyobb csillag alatt |
| egy érzékeny tudásnak lesz a része, |
| mely magán át látja azt a tengert, |
| melynek nincsen se partja, szintje, mélye… |
|
|
|