Három etüd
| Nyomot, mint holdon a talp, |
| ha tudsz, hagyj örökül ilyent, |
| mely évmilliókon át is egyre tart, |
| pedig nem is láthatjuk idelent… |
| Iszonyú térben vacogó magány |
| levelecskéje zireg-zörög a fán… |
| Világról, Rólad visszacsengő |
| a halhatatlan csak te vagy |
| a mindent kivégző fal előtt… |
|
|