Nő a borostyán rőfje

Az öreg temetőben sorra dőlnek a sírkövek. Földdel-szőtt lepedőben csúszkálnak le az öregek. Fölbillent Nagy-Evőke! Szalvéta sincs nyakán. Szerelme Eőss Emőke nem játszik zongorán. Papája is itt van vele. Porig kopott a gyászba. Nagy, rozsdás sírhelye, akár a megyeháza. Az inzsellérnek tollat? Nem húz több vonalat. Csak játszik… Nagy gyakorlat elfogni itt a puckokat. Kártya helyett ez járja. Sötétben mindig feketét s Malvinnak nincsen párja! Oly karcsú már, mint a menyét. Bár a kertjük köztünk, de közelebb van Kukutyin és minek is hegyezzük, egy itt Ziza és Balduin. Ziza tollal kalapján a főispán bolondja volt. A lábán nincsen szattyán. Nincs főispán, se pipabolt. Tehén dörzsölve oldalát dőlnek hazájuk nagyjai, s mint Csele sarát a király, issza itt Hőss Pál s Nyúl Pali. Hanyatt, mint a teknőben, csúsznak a szép ledőlt kövek. Nő a borostyán rőfje… Mérik, nyújtják az öregek.