Idill?

Jánusz, mint a kazal, nézd akkora gesztenyefákról   pattog a barna gyümölcs. Tüske alattuk a föld. Mintha Itália lenne e táj és Csánki nyökög:   – Pannon idill! – Ám ő még sose látta milyen ősszel, ahol én járok sziklák erdei közt   sütve az édesen ért barna gubót a tüzön. Hát még, Csánki, ha látnád mekkora zöld koronával   dől az ezüst fügetörzs pincetetőre vadon. Ez sem idill, de közönséges látványa e kertnek.   Ám hogy a sok dallár még sose látta meg ezt, Csánki ne szidj, gyere, szedd a liláshasu bő fügetermést.   S nézd, mi öröm versben s szívben is épp ami új!