Pegazus-huszár
Hogy te az égbe repülsz, kétség nem férhet a jelhez! |
|
Nézd csak a sarkantyúd. Szinte taszítja a ló! |
Mint a cigány bikaszarvtól űzve toronyba, te költőm, |
|
zengve repülsz!… Hát, dobd el a tolladat is. |
|
|
Átsüt a csákódon szikrázva a goethei lángész. |
|
Tarsolyodon címered: tűzszinü rózsaszirom |
s Hunnia csókja a homlokodon, mint glória fénylik. |
|
Színed előtt ne csudáld, hogyha Petőfi pirul! |
|
|
|