Epigrammák

Csánki Csánki megint megszólalt!… Berzeng s teljes erővel a kritikusra zudítja haragját… S mért ez a vad düh? – Mert hogy az ismeri, sőt el is olvasgatta a művet s hogy nem a rőfhöz – Csánki eszéhez – mérte a költőt, hát neki most s míg jobbkézről nyugtatja a Múzsát, balkézről bele mindent!… Horgait osztja vadul…   Egy mezei tudósra Berci tudós lett s túl a folyón már nyúzza a lantot. Ismeri mindazokat, versbe mi most divatos! Ám, hogy a Múzsa szerint ki a költő és mi a líra, gőze, de még szive sincs… Líránk ostora ő!   Gyulai Pál idézése Kész skatulyácskák… Ezt ide, azt oda… Kész is a rangsor! Sőt Pityi Palkót is megkérdezik, oly sokat ért ő s mézük a költők is beleszórják, paprikaízzel… Hejj, kisöreg Gyulaink, megvan-e még az a bot!?   Suttogi Hogy mire vállalkoztam?… Nézz ide, itt ez a pár könyv. Olvasd… Arra figyelj és ne a Suttogira!   K. J. 60. születésnapjára Jóska a jóért mindig lelkesen égre viharzott s hogyha borult is az ég, bízva a fénybe, remélt. Őrzött, ámde az újért sem volt rest soha s tudta: nemzet s emberiség együtt mindig a szép!   Csánkira Csánki nem olvas… Csánki itél!… Így kár neked írni… Minden sablona kész s rádveri, mégha fejed!… Lábad? – … Mindegy, hogyha az is kint… Ez neki játék… Zenghetsz… „Verba volant.” … Lényeg, fogjon a vas!…   Egy betanított madárra Szajkó, hagyjad a mandulafámat!… Menj el itésznek!… Nem kell ott kikopogni a csontból sokizü magját. Jellel festve a fán a gyümölcsök… Szedje a csőröd, úgyse nagyon finnyás… Méltán illeti tor!   Miskára Fölvett Miska a bakra, de ostort és nem a gyeplőt adta kezedbe!… Te verd a lovacskát… Jószivü ember… Fönt a bakon, de nem üt… Téged is égre dicsér!   Még mindig? Csánki, szegény még mindig a tájról fújja a nótát, mint a süket birkás!… Unja a nyája is őt… Hol az a rét már?… S erdő volt-e csupán az az erdő? Rengeteg árnya kisért. – Hallga barátom a hegy zord köviből is idő szól. – S fényből, lombszinü lencsén csillagi mély zeng!… Zenghet!… Csánki süket!