Néhány xenia párizsi útifüzetemből
Tűnődve az Art Moderne-ben | Nem időszerű, mondják itthon |
| s már maga a szó is, hogy haza, |
| szótári adat… És rég lejárt… |
| Hirdeti nyiltan nem egy modern |
| s hogy Illyés is az utolsó nemzeti már! |
| Hirdeti és bele sem sajog… |
| Tűnődöm és itt látom és érzem, |
| e kicsit Bugacon túli vidéken, |
| hogy amíg róják a nekik új lapot |
| s ahogy fölrakják avatag képbe, versbe, |
| még szép, ha csak mosolyog Párizs, Firenze. |
| Kijut egy-két sor… Mindenütt kijut, |
| mert sok a fa és alig látszik az út… |
| S az enyém?… Külön is kegyetlen |
| e kettős Párizs-somogyi rengetegben! |
|
|