Versek közti jegyzetek a zöld füzetből
Az első: az oroszlánszagú szél
| A monostor már régen magtár. |
| barna galambok repültek ki a rácsokon… |
| Egyik-másik – vagy csak a szárny – |
| és nézik a napos fehér kerengőt. |
| Kukorica-csövektől lángol… |
| A kút vödre, középen, inkább szűrő. |
| Már eladták régen Ferencet is, |
| mint vásáron hajdan a szolgát… |
| alkudott rá egy régiség-kupec… |
| tartotta csak, mint hajdan, |
| búcsúkor, a templom előtt… |
| Keze üres és lyukas volt, |
| Nézték a galambok a kakas hátán. |
| s mikor megkondul a harang, |
| akkor, a nyitott kriptában |
| megzördülnek a kegyúr csontjai… |
| Nem a patkányok, sem az egerek… |
| Az oroszlánvadász lábánál |
| – mert végül is az ütötte le –, |
| csupán apacsot játszanak a gyerekek… |
| Fölöttük kakas, galamb, torony. |
| Körben elvadult orgonák, gledicsiák |
| és Ferencet hátán viszi tovább a kupec, |
| mint az emelő e falak közé |
| fuj az oroszlánszagú szél. |
| A tevét keresztülvezették |
| Aztán a faluban tanyát ütött a cirkusz. |
| Úgy-ahogy, de ment az üzlet. |
| A teve éjszakánként szabadon kijárt |
| és kint a borókás homokon megállt, |
| Feje magasan… Gondolkodott… |
| Egyetlen élő a pusztaságban |
| a szétlőtt zsidótemető mögött. |
| Ekkor történt… Nem csoda, de mégis |
| mintha sírból állt volna oda |
| egy ember s a tevével beszélgetett… |
| Esténkint ment minden tovább is rendben, |
| mert ottkint, már várta Ő… |
| hogy elég volt, tovább áll a cirkusz, |
| Pontosabban a kötélből a teve |
| és semmire se mentek vele… |
| Csóraggal, szóval, banánnal. |
| Lábát csak szétvetette, akár a torony. |
| Ezzel jelezte pontosan, hogy marad, Vele, |
| kivel beszélgetett esténkint a homokon… |
| mert úgy megszánta a tevét, |
| beállt Ő is a Mester cirkuszába. |
|
|