Soproni disztichon
Kölcsey és Vörösmarty tónusában
| Várak-földje mögötted Bécsnek kincseit óvta; |
|
ám, ha a kard fordult, védtek minket is ők… |
| Zárták féltve az ország lejtős, tünde határát, |
|
hol most, mint üde park, úgy szeg a soproni táj |
| drága Hazám s mint szép hajadon lány, kertben a Város |
|
tiszta szemével izen s lángol a selmeci mult!… |
| A szeretet szava szól köveidből és a szivekből, |
|
mert hűséggel együtt él itt most is a szép. |
|
|