Anna Maija Nieminenéknél
| A légykapó beköltözött a házba |
| Nézzük könyvek közül, üvegen át, |
| hogy él a légykapó család? |
| olyan velünk, mint szárnyas anya; |
| s a rég elvált-megtért rokonokat… |
| Gyertyát is gyújt: pirosat-fehéret-zöldet, |
| valami tiszta ragyog fölötted |
| s a nyírfatea magyar bodzával, |
| mintha csak nem is ez a század… |
| Mikor még egy volt… S a szívekbe, |
| mint remény világít az északi este… |
|
|