Kegyetlen látvány

Ez itt a nyers való!… Sehol a lomb – ruhája, mint kórboncnok asztalán, úgy fekszik a völgy… A hosszú domb… Bibircsók, ragya látszik valahány. Nézem… Tapintom… Keményre jegelt, de tudom, biztos nem halott… A tél hiába ül – zord sirató – meszelt pincék között s üvölthet is e kép. Csikasz torkából majd virág repül. A varjú sem vághatja ki szemét, mert épp, hogy lásd, anyánk csak ledült. Szép, nemző ágyékát feszíti szét a föld, mely szült és befogad… Kegyetlen látvány, pucér meztelen e szívdermesztő hideg ég alatt a sárként kötő anyaszeretet.