Falusi szonett

Kék füst bújik be zöld zsaluk között. Fü harmatja fölött a fekete bevonja már az almát és tököt, hiába él még levele. A kertre rávonul az este. Tyúk álmába fácán kiáltoz s az égi sarló sápadt déje nem fényesíti a világot. Így a holdba nem harap kutya. Sötét gömb Ácsék bukszusa s a tűzfalon a szám se látszik. Parázs mozog… Nagy úr pipázik. Köztünk jár s nem megy föl a fára, mint szomszédunk fehér macskája.