Pannon mediterrán
A górék arannyal megtömve |
s mint kincstárára néz a süldő, |
|
Szolgáit lesi, hogy sürög |
a sok nadrág és cifra szoknya, |
|
s bár arany a kukorica-cső, |
|
mint egykor ott, tragédiát |
|
kopasz ágon, csupasz füge |
|
kibuggyan… Kis kobak hegye… |
|
Északra tévedt… Nagyon árva |
s csak ül… Mögötte a bazalt |
|
a füge lát… Kék déli tenger |
mossa lábát, mint itt szeptember. |
|
|
|