Egy athéni levélre

Ma kaptam levelet, az Akropoliszról köszöntenek, hogy Rád gondolnak, ki nélkül rámcsapott az ég. Recseg, mint egykor azok a romjaikban is isten-oszlopok, melyek tövéről a tudtomon kívül – rózsállón fénylik a kezem – egy szép követ hoztál nekem… És itt a kő és itt a levél… De Te?… Talán e szép redőkbe, melyeket hoztál e kőbe? Istenek ruhája!… Vagy a tenger?… Tapintva, érzem a kezed. Asztalomon nézem a levelet. Sorai közt a te hajód? – Egy zöld vitorla suhan ott, mint egykor Byron kövéről szemednek smaragdos kékje suhant a jóni messzeségbe…