Badacsonyi képeslapok
| Tőkék közé szalad az iszalag, |
| Függöny mögött a dalosmadarak |
|
| Nem szőlő ez, de elvadulva |
| Görény, pocok és rókák útja |
| s lassan a könnyemet iszom |
|
| a bor helyett… Gödör, árok tele, |
| szeméttel a hordók szentelt helye. |
| Tőkék helyett virul a parlag. |
|
| Némák a dőlt vulkán-falak. |
| Bazalt tövén csak egy-két szemre |
| sugárzik már a naplemente. |
|
| Templom volt, aztán földet fogott. |
| Szétvándorolt a múlt a hegybe, |
|
| melyek előtt csörgő kopár: |
| kidőlt lépcsők, egér, gyíkok. |
| A semmi, néha az se sétál… |
| Korhadt pad zuzmóján írok, |
|
| Kapát nem látott ez az oldal, |
| amely együtt lángolt a borral. |
|
| Ma itt-ott még egy-egy borág. |
| Tört karók, földig dőlve nád |
| idézi a szüret helyét s dalát. |
|
| Itt tiszafát, ott szelídgesztenyét, |
| gyönyörű házat vertek széjjel. |
| szinte már részeg szenvedéllyel. |
|
| Ahol tüzes, épp ottan lett kopasz. |
| Beléndek, koldusbot tanyája. |
| Kapált talajra lelt a gaz. |
| Zsombékból néz a nádas tája, |
|
| hogy jönnek egyre-egyre lejjebb, |
| egy szikrát sem gyujthat alája. |
|
| Kis híjja csak, hogy nem mocsárba |
| rakják az oltványt, szinte fűbe, |
| mert többet csordít így a pince. |
|
|
|