Egy nem példánya

Vérvörös bokrosok között bujkálsz, mint maga az ősz… Borókát, fenyőt válogatsz   a jövőnek. Lábadnál kőből koponyák… A nem-rothadó történelem – piros tenger levél-habja közt – mint szilárd családfák emlékműveit emeli föl a sár fölé a triász, júra, kréta obeliszkjeit…   Feszíti, hogy tudd,   míly szörnyeket takar. – S te csak bujkálsz közöttük, mint az ősz?… –   – Vagy mint a vad?… – Egy nem példánya a történelemből, íme koponyák és koronák között, borókát, fenyőt válogat,   nem-hervadó zöldet   egy ember, hogy csákánnyal és ásóval lerakja   tüskés, zöld jelül.