Cirreg az esti kotta

Mióta elvesztettem, akár a remeték lakom itt fönt a hegyben és akárhol kezdhetem a múlt tündér-ege amerre jártál suttogó pince… Boltján a szivárvány sötétbe hajlik. Lilába ázva alkonyul az ív, mely átfogott veled s hol kékek voltak, feketék barlangom körül e hegyek… Falam sötétül. Cirreg az esti kotta. A nappal is éjjel… Rezeg, mint hosszú húr sötét aranyba vonva.