Pozitív kripták

Nem az örök, a földi béke kriptái ezek a hűvös hegyi pincék… A kulcsuk is melegít. Kovácsoltvasuk biztat, mint a kézbe ült, gondűző öröm.

– A teljes örömé! –

Mert földalatti rendszerükben minden, akár a kör, oly teljes és egész… A hordóik lapja is. Mester szabta mértanuk, akár az égi pályák ívei… És köreikben emberi kézzel égetett jelek. Mögöttük rendszerük fénye… És a csurgó nap fókusza a csap… A földi rontás ellen titkos számok a tölgylapokon és gerendákon és a csontfehér falakon.

– Fényükből egyetlen korty! –

És talpraállnak az ásók és kapák közül, mint Lázár, sorba mind… A gyertyaláng a rühes róka farka… Dani János kezében csak ez maradt… És kiugrik a borz-zsírból a hegyi nyúl… A nád zsupjában csörög… Titkos kockajáték… Játszanak az óvatos pölék… A somízből a szarvas kristály szeme néz… Szügyében hosszu nyárs… Előtte, csak a puskájától rettegő vadász… És kicsattan a pinceajtó… Se szél… Csak nyári, esti csend… És berepül a lány… Nyakában már a szoknya. Akár a tűz, úgy fénylik s az ajtóhoz szorított sötétből János, mint a csillogó hús, úgy repül bele. A peckes hús, mint szalonna a parázsba… Ó, ti tündöklő vermek… Pozitív kripták…

– Gyönyörű lüktetés a föld alatt! –

Nem az örök, a földi béke, az élő lélek közös, de szép magányának kriptái ezek a hűvös, hegyi pincék.

Fölöttetek nyugtalan az árnyékokat mérő és hordozó föld. Az időt mérő fák gyökere és az ég csillagrendszere is zörög. Zörög nyugtalan!… Hallom… Mint kék zsákban a csillogó kacat…