Egy mandularönk szoborra
Széptestű, csavart mandula. |
Kiszabta a fűrész és a bárd |
Mint sziklatömb, göcsös feje |
a rozsdás drótszálakra dől |
s ha zúg a szél, bár nincs keze, |
kiirtott erdőnk mészkőoldalán |
ujján, mint hárfa, úgy dalol |
a szöggel ajzott barna húr… |
|
|