Egy mandularönk szoborra
| Széptestű, csavart mandula. |
| Kiszabta a fűrész és a bárd |
| Mint sziklatömb, göcsös feje |
| a rozsdás drótszálakra dől |
| s ha zúg a szél, bár nincs keze, |
| kiirtott erdőnk mészkőoldalán |
| ujján, mint hárfa, úgy dalol |
| a szöggel ajzott barna húr… |
|
|