Helyettem, Párka

sombokraid közt villogott a Sors piros nagy cseppek ágról és a föld iszamos mint a vér a sok gyümölcs s a Párkák is arany méhek között mert ott állt méhesed és zümmögött a sok-sok isten és bogár szava kivenni tőlük csorduló világ pergő orsók és lépek illata kisértette időd dúlt pergető álarcban égből hajló ág alatt a zöld titok maszkjába zárva mind emésztve álltál ölve magadat szemed csak egyre rajt a zümmögőn tollad nagy néha percent a padon a gyertyaláng halk helikoni lány körötted vad mezei szorgalom ó méhes oda már minden remény a sombokrok közül kiáll a kard még egyet azt a mágus költeményt helyettem Párka mondd ki írja majd