Berzsenyi szelídgesztenyefáira
Zölden és magasan, mint tenyér, |
gesztenyefád Hélioszhoz ér. |
Jelképesen, mert ott és itten |
csak így ragyoghat minden |
|
és tollad alatt, amely a tárgya, |
az anyag a szárnyait kitárta. |
Gyökere mély s éterin lebegve |
Phoebusz kocsiját megérintette. |
|
|
|