Nem volt és élt

Én láttam még malmod helyét fekete égerfák alatt. Még délben is élt a sötét és átszúrta a zöld falat, mely nem is volt, csak egykoron. És álltam a molnár helyén, hol liszt helyett fekete korom szitált a kövek peremén. Benéztél… Át a rácsokon… A kék és zöld között feszült az idő metszett lapokon és árnyéka melledre dűlt. Nem volt és élt ez a malom. A gáton át még láttalak, bronz törzs a korhadó hídon. Lábánál gyöngyöző patak.