Melyben ragyogva

Ha jött az esti szél, megállt… Ó, nem a Pireusz felől. – A berek küldte vad szagát, a békadalú csönd, a végtelen, melyben a Jóni kék tenger is parány és gyöngyözve kezdte fonni homlokán a magány a koszorút, melyben ragyogva a kín gyémántja égett… És üstökét mélyen lehajtva, zsuppos házába lépett.