„Fekete órák”

A költő és a sors
Egy hang:
– A sorsa ellen senki sem tehet?!…
Hiába kéred… Sosem engedett.
Csak a magáét… S ez lenne az a rend,
amelyik munkál mindenek helyett?! –
Egy másik:
– Tettél-e, hogy e ház s a vad berek?…
S szóltál-e néki?… Te!… Mások helyett?…
Hitted csak, kegyetlen építve tovább
magadban Azt, mi nincs is odaát…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]