Mezei vázlat
| A szervetlen fénylőn dereng; |
| a csend is, a fecskékkel, |
| és benne egy szögletes, zöld batár |
| Nicolas Poussin modorába… |
|
| És lábamnál vérezve kiszáll |
| a látványból egy érett rózsaág. |
| Piros gyöngyökkel maga az ősz! |
| S a tüskés, gyönyörű hírnök |
| ujjával, mint lantot, az eget |
| megpengeti a tó és a vár felett. |
|
|
|