A gyerekemlékek vázlatfüzetéből
Nyolcévesen: A játszótérről
| Mikor a hattyúk erre szálltak, |
| még szikrázott a szittyó és a nádas. |
| A négylábu sárkánykigyóra |
|
| emlékezve, mindenki tudta |
| hasa alatt ledőlt a torzsa. |
| Két nyelve volt s fürdött a tóba. |
|
| A pelikánnak nyoma sem maradt. |
| Sivatag falta föl a halakat. |
| Csak tört csigák zúgnak, ragyognak itt, |
|
| s a szélben kvarckristály vakít. |
| Vigyázz!… A sárkányfogakat |
|
| e tőzeg rejti még és tündérlányokat. |
| Bikákat hajt rájuk az alkonyat… |
|
| A fuvola, de kinek ajkán?… |
| A kert szól, avagy bátyám |
| alkonyi tiszta szoba-kékbe |
| A zongorában tarka kis-kakas |
| ugrál és sarkantyúz a kalapács. |
| A hátasló benéz az ablakon. |
| Szemében két fekete csillag. |
| Fehér cukor, feszes tenyér |
| Szatelliták nélkül jelez. |
| Könnyű nagy gömbök, lámpion- |
| Fénylik egy ünnep csillagrendszere |
| mögött és fölött… És mindenütt |
| a fuvola s a cifra kis-kakas… |
| El is szállt az a ház s a zongora. |
| Csupán az acél váz maradt. |
| Viszi, azt is viszi a fuvola… |
| arany bilincs!… Ívébe zárva |
| fénylik a fölkapott világ… |
|
|