Kert- és folyó-variációk
| Most újra látom… Pontosan a kertben… |
| nagyok, akár a pálmaágak. |
| Fölötte rózsaszín-lila: ez a fa. |
| s megzendül jobbkézről a méhes. |
| Sonkoly és méz parfőmje vállán |
| s ott áll már Ádám mellett… |
|
| Miénk volt akkor a folyó is, |
| a réten át, malomtól malomig… |
| Kilenc szilfa volt a sziget és hajó. |
| Éhség?… Halat húztunk a fára |
| s fénylett ott fönt a zöldbe. |
| Kolibrinél tarkább a naphal! |
| Tündöklött, mint a szerelem |
|
|
| szajkónk szedi a mandulát |
| zománckék és olyan fekete |
|
| kőrisfám nyög fürtje is zörög |
| alatta nyirkos tölgyfalap |
| figyelt s nem jajgatott a lomb |
|
| A tar ágak közé beköltözött |
| egy idegen és keze kirakja |
| a rácson átvett végtelent |
| mint kockáit gyerek a padra |
| izzad a sor s a tölgyfa lapja |
|
| titkos jelre üres lett az ég |
| üres a fönt és üres nagyon a lent |
| karóbahúzva üvölt a csend |
|
|
| és horgászgatunk a sivatagban. |
| de gyönyörű patak kanyarog… |
| A fatörzsek, mint a szobrok. |
| Így vesz körül a legteljesebb világ! |
|
| Itt van… Legyen ez is tiéd. |
| Csak nézel… Nyúlnál is, látom, |
| de hol a nap és hol a hal? |
| a csillagokon túli világokat. |
|
|
|
|